A legtöbb profi horgász vezet statisztikát a horgászatairól, mely évről évre bővül, és ezáltal egyre hatékonyabb lesz. A saját statisztikáim mindig tartalmazzák a vízállást, a légnyomást, viz és léghőmérségletet, csalit és a szereléket meg a pontos helyet ahol fogtam.

Mindenképp azon az állásponton vagyok, hogy süllőre a letett botos csali esetén a fiss döglött hal a legjobb. Mint mondani szoktam az élővel csak a baj van, gubancolják a zsinort, elhuzzák a finom szereléket, stb. És miért mondom, hogy a friss? Télen sokszor kényszerülök arra, hogy a hűtöből kivett mirelitt apróhallal menjek horgászni. Ennek a legnagyobb hátránya csak az, hogy a fagyasztott hal felolvadás után málik a horogról.

Sokszor miután fogtunk egy süllőt, hajlamosak vagyunk abban a hitben élni, hogy lefogtuk a létező egyetlen halat a területről, de ez korán sincs így. A süllők párban járnak és párban is lehet kifogni őket. Miután fogtam egy süllőt, a legföbb cél hogy mihamarabb visszadobjak ugyanarra a helyre, mert a süllciket épp táplálkozási idejükben találtam meg, és ott kering egy sülci éhessen ahonnan leszedtem a  párját.

Örök alapszabály, hogy a vízben látótávolságon kívül két dolog van, amit észrevehet egy ragadozó. Az egyik a rezgés a másik a szagok. A pergető horgászok a rezgés csalogató erejét, míg a letett botos horgászok a szagok csalogató hatását használom ki.
Két módszer van, az egyik a hal vérének iletve husának csalógató hatását erősítem meg, úgy hogy a még élő halba egy éles késsel apró de mély bemetszéseket teszek, a másik, hogy ragadozós aromákat használok. Ezen aromák közül majd minden vizen más-más müködik igazán, teszteljetek.

A süllő eredendően társas lény, mind vadászni, mind napját tengetni párossa szereti. Tehát ha fogok egy átlagos méretü halat, akkor mihamarabb vissza kell dobnom a zsereléket oda, ahol akasztottam mert ott kering egy hasonló méretü sülci.